Sziasztok!
Egy gyerekkori barátomtól hazajövet nagyon sokat gondolkodtam a szerelemről, a szeretetről és úgy nagy általánosságban az emberi kapcsolatokról.
Évek óta tartó kapcsolatában eljött a pillanat, amikor elhatározta hogy végre a sarkára áll és kimondja a szakítást. A barátnője még Valentin napon is dolgozik inkább.
Nem tudom, hogy képes lesz-e mindezt a lány szemébe is elmondani, mert ugyebár a szakítás sosem ilyen egyszerű.
Érdekelne, hogy nektek ez hogy ment, milyen tapasztalataitok vannak.
Nehezen, hosszú őrlődés után, ha már adtatok 10x egy újabb esélyt a kapcsolatnak, vagy olyan egyszerűen, mint Tom, aki egy rövid telefonbeszélgetés során kiadta Gabi útját?
Szerintem ez az utóbbi nem volt szép, de ki tudja, minden az adott kapcsolat típúsától függ.
De akkor mi lehet a jó kapcsolat titka?
Hogy lehet elkerülni a csúf szakítást? És egyáltalán lehetséges úgy elválni, hogy barátok maradtok?
Én megyek is, mert még a végén sértődés lesz a vége, hogy veletek foglalkozom, nem pedig vele :)
Pacsiii
