Sziasztok!
Egy nap Wolfi elviszi a lányokat egy kis kirándulásra. Rita, Judy és Mónika nem is sejti, hogy ez egy újabb próbatétel. Pedig Tom figyelmezteti őket, hogy ez ugyanolyan munkanap lesz, mint az eddigiek.
Kevés autókázás után teljes fél óra szabadidőt kapnak, mindhárman felszabadultan szórakoznak egy üzlet szebbnél-szebb portékáin, mondván a kiképzők úgyis szólnak, ha csinálni kell valamit.
Visszatérve az akadémiára kell szembesülniük azzal, hogy ez nem egy pihenőnap, hanem megfigyelési gyakorlat volt. Nem csoda, hogy a lányok siralmasan szerepelnek.
Persze Tomtól megkapják a fejmosást érte. Ebben a pillanatban válik világossá számukra az, hogy nem elég, ha az edzőteremben és a külön a számukra kialakított taktikai pályákon jól szerepelnek, harcossá kell válniuk, azaz alapvatően meg kell változtatniuk a gondolkodásmódjukat.
Titeket mennyire szomorít el, hogyha nem sikerül valami? Egyszerűen túlléptek rajta, vagy még napokig marcangoljátok magatokat miatta?
És volt már olyan esemény az életetekben, ami fordulópontnak nevezhető és ami után már nem voltatok ugyanolyanok, mint azelőtt?
Pacsii