Ma a Boszniából alakult Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban kalandozunk el, amikor is ’98 tavaszán belép a képbe Milos Stroganovic, az öreg hentes-partizán. Megtudhatjuk, hogy végül fény derült a trebnicai népirtásra és az azt kitervelőknek most menekülniük, bujkálniuk kell. Gojkovic elnök a nemzetközi körözési listán az első számú célszeméllyé vált. Azonban a lakosság nagy része hűséges maradt a korábbi miniszterhez. Kitartanak mellette és segítik, hogy ne kerülhessen a hágai Nemzetközi Bíróság elé. 

 

Mindez számos kérdést vetett fel bennem.

 

Először is, szerintetek el lehet így bújni a világ elől? Mindehhez csak pénz és politikai hatalom kell? 

 

Miért védik az emberek azt, aki több ezer ember életét oltotta ki?

 

És mi az oka a sikertelen akcióknak? Az, hogy ismerik a terepet, vagy netalán az, hogy beépülnek magas szintre az elfogó csoportokba?

 

Még az ünnepek előtt kitartás és hajrá, hajrá! Várom a véleményeket!

 

Pacsii