Sziasztok!
Tudom, hogy már egy kicsit késő van, de eddig tartott ma a munka. Sajnos vannak ilyen napok, de ha jó emberek között töltöd el a napod és még tanulsz is valamit, az könnyebbé teszi elviselni a dolgot. :)
Én nagyon szeretek dolgozni, lehet, hogy stréber vagyok? :)
Egy szó mint száz, üzenem azoknak akik már várták a mai bejegyzést, hogy ne haragudjanak a megvárakoztatásért. Ma sem feledkeztem meg rólatok, úgyhogy ne féljetek ma is felvetek néhány kérdést a könyvvel kapcsolatban.
Ma arra gondoltam, hogy elmondom nektek, hogy mi fogott meg igazán ebben a regényben. Ez nem más, mint az, hogy egyik pillanatban még az Atlanti-óceán közepén ülök egy börtön hajón, míg a következőben már szerbiai tájakon mászom felfelé egy poros templom lépcsőjén. Egyszerűen hihetetlenül mozgalmas, izgalmas feszült...
Emlékeztek erre a részre?
Ha nem rémlik még egész pontosan, akkor segítek: a három grácia újabb küldetése Szerbiában. Ki kell deríteni, hogy Zoran Djundic igazat mondott-e az ex-elnökkel havonta esedékes kiruccanásait illetően...
Szép estét mindenkinek!
Pacsiii